„Sámson haja azonban megint nőni kezdett azután, hogy levágták.”
Bírák könyve 16. fejezet 22. verse:
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim!
Hadd kezdjem egy személyes gondolattal: jó itt lenni. A révkomáromi református templomban szétnézve sok kedves, ismerős arcot látok. Előjönnek az emlékek is: itt vettem át a diplomámat, itt pillantottam meg először a feleségemet. Sok szép emlék, és bízunk abban, hogy szép, áldott folytatás.
Mivel fontos a jó első benyomás, ezért elgondolkoztam azon, hogy milyen ige alapján kellene végezni az első szolgálatot: ami frappáns, beszédes. Az Úr megszólított a lelkemben: „Miről szeretnél beszélni? Magadról vagy az igéről?” A Szentlélek pedig a mai napi ószövetségi igeszakaszhoz vezetett.
Sámson neve talán mindannyiunknak ismerősen cseng. Amikor egy-egy ismerős nevet meghallunk, az megmozgat valamit a gondolatainkban.
A Szentírásban is sok név szerepel, melyek hallatán asszociálhatunk valamire. Amikor Sámson nevét halljuk, akkor valószínűleg a haja jut eszünkbe. Mit tanulhatunk Sámson élettörténetéből?
Sámson életének kezdete nagyon jó volt. Isten által megígért gyermek. Meddő anyjának egy angyal jelenti születését, és elmondja, hogy Sámson kezdi megszabadítani népét a filiszteusoktól. Olvashattuk a történetekben, hogy sok filiszteust legyőzött. Legyen ez az első tanulság számunkra: az istenfélő embernek nagy az ereje! A világ pedig kíváncsi erre az erőre. Kíváncsi arra, hogy a hívők hogyan tudnak ennyi mindent elviselni, hogyan tudják egymást önzetlenül szeretni, hogyan tudnak egymásnak megbocsátani. Hogyan tudnak ellenállni sok kísértésnek, miért nem úsznak az árral?
De a filiszteusok nem azért voltak kíváncsiak erre az erőre, mert ők is ilyenek szerettek volna lenni, hanem azért, hogy Sámsont a saját szintjükre húzzák le, mert akkor el lehet fogni, meg lehet semmisíteni. A Sátán nem akarja, hogy növekedj a hitben, és ehhez mindenféle praktikát használ. Azért, hogy te alább add. Mert akkor téged is meg lehet kötözni.
Sámson életének jó kezdete után rossz lett a folytatása. A szíve vezeti őt a hite helyett. Hagyja, hogy Delila kérdezősködjék. Játszadoznak egymással. De a megtűrt bűn elszakít Istentől! Azt gondoljuk, hogy erősebbek vagyunk, és az ördögi kísértéseken is uralkodni tudunk!
Nagyon beszédes ez a mondat: „Sámsonnak halálosan belefáradt a lelke.” Ez a bűn következménye és célja is: hogy mi feladjuk, belefáradjunk a harcba. Ez az, ami elveszi az örömödet, békességedet és az életedet is. Lehet, hogy neked is volt egy ilyen pont az életedben, amikor engedtél az ördögnek, mert meguntad az állandó próbálkozásait. Sámson története intsen bennünket, hogyan álljunk a kísértésekhez: nem jó azokkal játszani!
Sámson nem vette észre, hogy „az Úr már eltávozott tőle”. De hogyan lehet ez? Hogyan lehet akkor Isten hűségét hirdetni? Úgy, hogy az Úr néha azt mondja: „Ezt akarod? Rendben, akkor egyet hátralépek.” Néha ennyi is elég ahhoz, hogy a Sátán kihasználja azt a parányi rést. Sámsonnal is ez történt. Ellenállhatott volna, mégsem tette. Elfogják, elveszíti a fizikai és lelki látását is. Ami pedig a legrosszabb: az ellenségnek kell dolgoznia. Nem tudom, hogy érezzük-e, de a mi életünkben is így van: a megkötözöttségek miatt azt tesszük, amit a Sátán akar!
Sámson története azonban nem itt ér véget. Kegyelmes a folytatás és befejezés: Sámson haja újra nőni kezdett. Emberileg nagyon természetes folyamatnak tűnik, de ez a reménység jele! Az Isten nem lépett ki teljesen az életéből! Sámson még egyszer, utoljára Istenhez kiált, és Ő ad neki egy újabb esélyt.
Sámson ereje nem a hajában volt – az csupán jel! Emlékezett arra, hogy ő kicsoda, hogy Isten mire hívta el! Ő már anyja méhében Istennek volt szentelve!
Az Úr nekünk is adhat ilyen emlékeztetőket: egy telefonhívás, üzenet egy régi ismerőstől, egy ige, amely szíven talál, egy régi konfirmációs fénykép, ami emlékeztet bennünket az Isten hűségére.
Sámson önfeláldozó tettével a Golgotára mutat. Az úrasztala meg van terítve, úrvacsorához hívogatjuk a testvéreket, mert kétezer éve Valaki eljött, és a golgotai kereszten tett valamit azért, hogy te és én most itt lehessünk. Kétezer éve az Úr Jézus az életét is odaadta – azért, hogy te élhess! Már itt a földön is, békességben, és majd az örökkévalóságban is.
Mindannyiunknak azt kívánom, hogy Sámson története gondolkoztasson el bennünket. Nekünk is volt egy jó kezdetünk, lehet, hogy a mi életünk is elakadt valahol, és nagyon mélyre kerültünk, lehet, hogy mi is engedtünk a csábításnak. Nem tudom, hogy te milyen lelkiállapotban vagy, de kívánom, hogy az Úr téged is emlékeztessen e falat kenyérrel, korty borral.
Isten erősítsen és áldjon meg bennünket, és tudjunk minden körülmény között hozzá kiáltani!
2023. szeptember 10.
Lőrincz Gábor bemutatkozó igehirdetése