A kálvini tanok gyors terjedése által már a XVI. és XVII. század fordulóján, Magyarországon is létrejöttek gyülekezetek. Komáromban a várerődben szolgáló német katonák tették ismertté a reformáció mozgalmát. 1530-tól tábori lelkészek szolgáltak a várban.
1562 őszén érkezik meg Komáromba Huszár Gál, a híres felvidéki reformátor, aki saját bevallása szerint a komáromiakban testvérekre talált. Huszár Gál magyar nyelven hirdette az igét, Calvin János tanai szerint, s Komáromban futótűz-ként kezdett terjedni az új, református tan.
1594 tavaszán, amikor török fenyegeti a vidéket, a vezetőség úgy dönt, hogy a vár érdekében felgyújtja a várost, így a lakosságnak menekülnie kell. Az otthonukat tömegesen elhagyó csoportokhoz református prédikátorok csatlakoznak, olvasnak nekik, az úton pedig együtt énekelték a protestáns énekeket. A polgárság megérkezik Nagyszombatba, s a város kapuját már úgy lépik át, mint a Komáromi Református Egyház.”
1594 őszén a gyülekezet visszatér a városba, s 1600-tól kezdve – a 110 éves elnyomás időszakát kivéve – 1857 – ig, állandó jelleggel két lelkészi állást tart fenn az eklézsia.
1782-ben kitörő örömmel fogadja a gyülekezet II. József türelmi rendeletét. Elindul a gyülekezet megszervezése. A várost nyolc kerületre osztották, elindítják a diakóniát a koldusok, özvegyek, árvák, rászorulók között. A gyülekezet fontosabb ügyeinek intézésére kurátort, gondviselőket, jegyzőt és húsz presbitert választ. A jelentéktelenebb ügyeket pedig harminchárom megválasztott presbiterre bízzák.
1788-ban a lelkes egyház már 5 900 tagot számlál. Elkezdik a templom felépítését, s a komáromi reformátusok Istenbe vetett mély hitéről tesz tanúbizonyságot, hogy mindenki segít, aki csak tud. Ki pénzzel, ki természetbeni segítséggel. Volt, aki mellényéről, dolmányáról szaggatta le az ezüstgombokat; akinek pedig semmilyen nem volt, két kezével segítette az építkezést.
Az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom eseményeiben központi szerepet játszó Komárom város polgárai és a református egyházközség tagjai nagy mértékben kiveszik részüket. A gyülekezet tagjai közül aki csak tudta, kivette részét a függetlenedésért vívott harcban.
Az I. és II. világháború, az 1920-as trianoni békediktátum, a Benesi-dekrétumok, életre-halálra menő küzdelmeket hoznak a gyülekezet életébe.
A komáromi református templom története
Az 1562-ben megalakult az első református gyülekezet számára templomra is szükség volt. Bár pontos adatok nem maradtak ránk az első templom építéséről, de Thury Etele feljegyzése alapján megtudhatjuk, hogy „A révkomáromi reformátusok első temploma a mai Szent András temploma volt.” Amelyet több évtizedig használt a gyülekezet.
A török veszedelem elmúltával, 1598-ban a visszatérő lakosság a város keleti felében lévő hatalmas városi templomot vette birtokba.
Az ellenreformáció azonban minden eszközével kezdte üldözni a reformátusokat, és 1621-ben a templomot a parókiával és az iskolával együtt teljesen lerombolta. De ez sem jelentett akadályt a hithű komáromi reformátusoknak, mert fából építettek maguknak templomot, ahol megtartották istentiszteleteiket. Viszont ez sem tartott sokáig, mert 1672-ben mindkét protestáns egyház templomát elvették. Az ellenreformáció II. József császár által kiadott Türelmi Rendelettel (1781) ért véget. Csak ezután lehetett ismét a templom építéséről beszélni. Az egyházközség első lelkészeinek, Péczeli Józsefnek és Mindszenty Sámuelnek ebben nagy szerepük volt. A várost felosztották kerületekre, és minden presbiter kapott egy-egy városrészt, melyben a gyűjtést vezette a templom javára.
A munkálatok 1784-ben kezdődtek. Ez az időszak azonban inkább csak az alapozást jelentette, mert az építkezés nagy részére 1787 és 1788 között került sor. A Türelmi Rendelet után 19 hónap alatt készült el a templom, melynek felszentelése 1788. szept. 21-én volt. A közel 2 500 személy befogadására alkalmas templom a Türelmi Rendelet tiltása szerint torony nélkül készült el. A harangok elhelyezésére kis fatornyot emeltek a kőből és téglából épült templom fölé. Csak jóval később, 1818-ban kezdték meg a kőtorony felhúzását, és 1833-ban került sor a felszentelésére. Hat év múlva felkerült a toronyóra is.
Az 1848/49-es szabadságharc alatt a templom fedele leégett, és a harangok elolvadtak. A belső rész csupán azért maradhatott ép, mert a belövések ellenére is voltak, akik azon fáradoztak, hogy az égő gerendákat ledobálták a templom tetejéről. Így 1850-ben ismét építésre került sor, ami a templom eredeti állapotára való visszaállítást jelentette.
A templom általános renoválására 1902-ben került sor. 2005-ben a tetőtér lett javítva, és cserepek lettek teljesen lecserélve.
Református Kollégium
A templom és a hozzá tartozó két lelkészlak felépítése után, a következő teendő az iskola felépítése volt. A gyülekezet 1794-ben I. Ferenc királytól nyert engedélyt a kollégium felépítésére. Hamarosan gyűjtés indul, és rövid idő alatt felépül az egyemeletes, kis harangtornyos épület. A kollégium első rektora, Katona Mihály 1796 decemberében foglalja el hivatalát. Erre az időszakra esik Csokonai V. Mihály és Vajda Júlia találkozása a kollégium udvarán. Júlia a kollégium udvarán szavalja el Csokonai „A nemes magyarságnak felülésére” c. versét. Első találkozásuk sorsdöntő volt, Csokonai magával ragadja Júlia szépsége. Csokonai 1797 tavaszától közel egy évet tölt Komáromban.
A kollégiumra indított gyűjtésből fennmaradt pénzből a gyülekezet megvásárolja az iskola mögötti Sebestyén-kúriát, mely azután rektorlakként szolgál. 1844 nyarán ebben az épületben látogatta meg Petőfi Sándor barátját, Jókai Mórt. Ez az épületet sajnos, az 1960-as években lebontják.
Jókai hét évig volt az iskola diákja. Első irodalmi alkotása is a kollégiumhoz kötődik.
A kollégium épülete – kétszáz éves fennállása alatt – háromszor vált hadikórházzá. Először 1809-ben, amikor Napóleon elől menekülve, Ferenc császár Komáromba húzódott. Másodszor az 1848/49-es szabadságharc során nyújtott oltalmat a honvédeknek. Harmadszor az első világháború évei alatt népesítik be a sebesültek a kollégium falait.
A XIX. század második felétől hanyatlásnak indul az iskola. Az első világháborúig a város működteti az épületben iskoláit. Csehszlovákia 1919-es megalakulásától 1935-ig szünetelt a tanítás az épületben. Ekkor a gyülekezet és az egyházkerület közösen létrehozza a Komáromi Református Tanítóképző Intézetet. Tíz év után, 1945-ben szünteti be működését. (Az intézetben végzett tanítók két tablója ma is látható az épület földszinti folyosólyán).
A kollégiumban különböző vállalatok nyitnak irodát, jelentősen átépítve az oktatás céljaira emelt falakat. Az 1989-ben bekövetkezett politikai változás után az épület nagy részét a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnöksége foglalja el.
1994-től 2004-ig nem a kollégium épületében, hanem vele szemben az utcafronton levő volt postaépületben talál otthonra a Kálvin János Teológiai Intézet.
Jelenleg a kollégium földszinti részében két lelkészlakás, lelkészi hivatal (a gyülekezet irodája), és a gyülekezeti terem található. Az emeleten Egyetemes Egyházunk gazdasági osztálya székel.
A Trianon-szobor
1920. június 4-én az ún. Trianoni békediktátumban önkényesen, Magyarország kizárásával rögzítették Magyarország új határait. A veszteség mértéke közismert, s mindmáig ható trauma.
1920. június 8-án születik egy vers Erdélyben. Szerzője a Felvidéki Dobsináról elszármazott szülők gyermeke – Erdély, s a magyar költészet nagyja: Reményik Sándor. A vers címe: Gyűrűt készíttetek. Ez a vers olvasható a szobor 4 alakjába vésve.
2006-ban egy baráti társaságból alakul meg Révkomáromban a T(e) Ü(gyed) K(ör) Polgári Társulás (röviden: T.Ü.Kör). Itt vetődött fel, hogy Reményik Sándor elgondolása valóra váljon. Egy magyarországi ékszerész műhely (Magyar Ékszer) vállalja a gyűrűk elkészítését, melyekből az első 2 darab 2007 novemberében készül el. S a gyűrűk elindulnak útjukra. Egyrészt, hogy emlékeztessenek, másrészt, hogy hirdessék: a történtek ellenére minden magyar összetartozik. Pillanatnyi ismereteink szerint Ausztráliát leszámítva minden földrészre eljutott már legalább 1 darab. A gyűrűk árának egy része adomány, melyek összegyűjtése segítségével állt szándékunkban a hasonló üzenettel bíró emlékmű felállítása. Alig 3 év alatt összegyűlik a szükséges összeg, ami fedezi a szobor elkészíttetésének költségeit.
A hely kiválasztása szimbolikus – jelképesen mintegy Isten kezébe kívánjuk tenni, színe elé szeretnénk vinni ezt a terhünket.
A szobor megálmodója és alkotója Smídt Róbert szőgyéni fafaragó művész, aki 300 éves magyar tölgyből faragta meg a művet. A középen álló oszlop egy vihar sújtotta életfát, a megcsonkított Magyarországot jelképezi, melynek hiányzik a termése – a virágkehely. A 4 emberalak a négy égtáj felé osztott magyarság. A Trianonra utaló acélgyűrű – furcsa ellentmondásként – abroncsként szorítja össze a szétszakított, mégis egybetartozó részeket. Hiszen a gyökerek közösek. Ugyanaz a múlt éltet mindünket. Ha pedig éltet, újra virágot hoz majd az életfa, betöltve küldetését. Ez válik láthatóvá, amikor a szobrot kerülve a templomnak végre nem háttal állunk, hanem szembefordulunk vele. Ha tekintetünket a 4 emberalakhoz hasonlóan mi is az égre emeljük, láthatjuk, ahogy a templomtorony virágkelyhe kitölti az életfa csúcsát.
A mű bemutatására 2010. június 4-én került sor, mintegy 1500–2000 ember jelenlétében. Sajnos, fel nem avathattuk, mert az illetékes műemlékvédelmi hivatal napokkal az esemény előtt visszavonta korábbi engedélyét. Ezért van azóta is lécekkel kitámasztva, nem pedig véglegesen rögzítve.