Élménybeszámoló
2024. január 6-án, szombaton 10 fős kis csapat, közös imádság után útra indult az idei év Kikelet túra helyszínére, Tardosra.
A parkolóba érve, nehezen szálltunk ki az autókból.
Régi szokásunkhoz híven, az egyik túratárs egy tepsi száraz süteményt hozott. Mind ismerjük a bölcs mondást: „csak a sütemény ad neked erőt és mindent lebíró akaratot” 😁 Mindenki fogyasztott a süteményből, majd felöltözött és felkészült az indulásra.
Mielőtt elindultunk volna rövid ismertetést kaptunk a faluról és környék nevezetességeiről. Az első kilométer a falu széli úton vezetett, amelyen kamionok haladtak a kőbányába. Majd betértünk az erdőbe. A már felébredt természetben nagy volt a nyüzsgés. Mindenütt bogarak szaladgáltak. A gyönyörű kitinpáncéljukon szépen táncolt a fény. A merre csak néztünk fehér, sárga, kék, lila színű virágok és a fák már elkezdtek zöldbe borulni. Az egyik legkedvesebb időszakom az erdőben.
Körül belül a 4. kilométernél a legifjabb túrázónk megéhezett így megálltunk a Sandl-hársnál.
A Sandl-hárs egy ősöreg hatalmas több mint 240 éves fa a Gerecse tető oldalában. 2012-ben a fára egy kereszt is került.
Innen az utunk olyan utakon vezetett, ahonnan úgynevezett kilátópontok is voltak. Volt olyan rész, ahonnan a köbölkúti silókat is láthattuk. Következő megállónk az Pisznicei kőfejtőben volt. Nagyon hangulatos volt az elhagyott kőfejtőben időzni és mivel már dél felé járt az idő, így itt ebédeltünk meg, fotózkodtunk (itt készítettük a csoportképet is).
Azt még tisztázni kell, hogy a gerecsei bányákból származó követ – több más polírozott mészkőhöz hasonlóan – márványnak nevezik, valójában az csak ránézésre hasonlít a márványra. Igazából egy roppant kemény, tömör mészkőről beszélünk, amely anyag nem ment át azon a metamorfózison, melynek során márvánnyá alakult volna a mészkő. Színe, mintázata hasonló, de a Gerecsében található „márvány” mintája tulajdonképpen még izgalmasabb is az igazinál, ugyanis sok millió évvel ezelőtt élt tengeri élőlények kőbeleit is tartalmazza. Szemet gyönyörködtető vöröses, rózsaszínes, narancssárgás és szürkés rétegződéseket figyelhetünk meg, aminek fantasztikus árnyalatait és ragyogását a napfény erőssége és dőlésszöge határozza meg. A kő a rózsaszín-vöröses színét a vas- és a mangán-oxidtól kapta, amelyek a tengeri üledékképződés során kerültek a mészkőbe. Bár a felhagyott kőfejtőben a természet elkezdte visszahódítani a tájat, a beavatkozás nyomai ma is egyértelműen látszanak. Annak ellenére, hogy az ember természetromboló munkájának lehetünk tanúi, a látvány magával ragadó és lenyűgöző.
Tardos és környékén nagyon sok helyen lehetett medvehagymát szedni. Volt aki szedett magának szatyorra valót.
A kőfejtők megtekintése után elindultunk vissza felé és két túra társunknak búcsút intettünk, mert ők siettek haza. Kettő óra körül elindultunk a gerecsei vasbeton geodéziai mérőtőrony irányába.
A 20 méter magas geodéziai mérőtorony földmérési célokat szolgált egykor a hegyek tetején. Magyarországon a hetvenes években kezdték el építeni őket. 107 darab van belőlük, de a műholdas helymeghatározás (GPS) elterjedése óta kikoptak a divatból. Általában nagyon jó helyen állnak, többet (Csóványos, Pilis-tető, Zengő) kilátóvá alakítottak. Érthetetlen viszont, hogy a többit, például a Gerecse tetején, a Naszály csúcsán, vagy a Nagy-Hársason miért hagyják azt az enyészetnek.
A geodéziai tornyot egyébként a HA5KDR rádióklub tagjai tették teljesen rendbe, saját költségből, 2012 környékén. Lefestették a tetejét, megcsinálták a felső ajtót, levágták róla a felesleget és visszatették a villámhárítót is, illetve az összes szint vasát újra hegesztették.
A mérőtoronyban azonban nem mentünk fel, mivel a bejáratánál tiltó táblák figyelmeztettek, hogy tilos és életveszélyes felmenni a tetejére. Ezért mi sem mentünk fel. A torony árnyékában leültünk a fűbe és meguzsonnáztunk. Nagyon családias volt ez a közös étkezés is, csere-beréltük a kenyereket és zöldségeket.
Jó hogy feltöltöttük az „akkumulátorainkat”, mert a túra nehezebb része várt ránk. Egy meredekebb hosszabb lejtős részen kellett lemennünk, bár nehéznek tűnt ez a szakasz, de végülis közös erővel, egymás segítségével mindenki gond nélkül lejutott. Ezután már sík néha enyhe emelkedő terepen haladtunk utunk vége felé.
Az autókhoz érve, újra előkerült a tepsi. A túrát teljesítők megérdemeltek egy szeletet a száraz süteményből. Jóízűen elfogyasztottuk. Átöltöztünk, még beszélgettünk, majd autókba ülve elindultunk haza felé.
Örülök, hogy ismét résztvehettem az idei Kikelet túrán. Mint minden évben, most is nagyon látványos, szép helyeken jártunk, jó volt hogy együtt osztoztunk a látottakban, jókat beszélgettünk és finomakat majszoltunk. Remélem jövőre többen leszünk, vagy találkozunk szeptemberben, igaz elnevezés szerint „Presbiter túra”, de bárki csatlakozhat a gyülekezetből!
Legközelebb sétáljunk együtt egy nagyot! 😊
Írta: Mihalik Erika