Élménybeszámoló egy kórustag szemszögéből.
„ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK, TE EGÉSZ FÖLD!” Zsolt. 96, 2
2024. április 27-én, szombaton került megrendezésre a Tatai Református Egyházmegye XXXI. Kórustalálkozója a Dél-Komáromi Református templomban.
A Révkomáromi Református Egyházközség, bő fél éve újjá éledt kórusát, a Collegium Musicum-ot az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kapott erre a kórustalálkozóra, mint felvidéki vendég kórus.
A találkozó napján reggel 8-kor találkoztunk a kórussal a gyülekezeti teremben. Részint hazai pálya előnye, hogy még „otthon” betudtunk énekelni és utoljára elpróbálni a műveket. Sajnos a mumus ének ma sem ment sokkal jobban… Emiatt a megszokottnál is nagyobb volt a feszültség bennünk.
9 óra után érkeztünk meg a dél-komáromi református templomba, ahol felálltunk és két énekbe belepróbáltunk az úrasztala körül. Helyünket elfoglalva nem sokkal később kezdődött is az alkalom.
A kórustalálkozón az áhítatot Fazekas László emeritus-püspök tartotta. Az egyházmegyét képviselve Gerecsei Zsolt esperes, majd a házigazda komáromiak nevében Máté László e.k. főjegyző mondott köszöntő beszédet.
Felcsigázva vártam a közös beéneklést, amelyet Veresné Petrőcz Mária e.k. énekügyi előadó tartott. Többféle beéneklési módszert tanított nekünk. Az első kettő „rrr”-ezés, illetve „brrr”-zés volt. Majd négy szöveges beéneklést tanultunk. A Védelmezz Istenem ügyednek fogd pártját; A mennyben fenn a trónusnál; Áldj meg édes Istenünk, minden napi kenyerünk. Ámen!; Alleluja, alleluja, zengjen a szívünk áldott az Isten. Utóbbi kettőt kánonban énekeltük.
Miután beénekeltünk a hazai, a Komáromi Református Énekkar nyitotta meg a találkozót. Összesen nyolc kórus vett részt a találkozón. Mi harmadikként léptünk fel.
Mielőtt ránk került volna a sor, kigördültek a könnyeim, mert ott tudatosodott bennem, hogy először fogok egy „színpadon” fellépni a „kis” unokatestvéremmel és férjével. Bár már pár hete tudok róla, hogy ők is részt vesznek a találkozón az esztergomi énekkarral, de csak a templom padjában ülve eszméltem rá erre. Milyen büszke lenne ránk nagyanyánk!
Amikor ránk került a sor, elfogott az izgulás. Sok-sok kérdőjel jelent meg a fejemben. Vajon képesek leszünk a mumus művet jól elénekelni? Összetudjuk szedni magunkat annyira, hogy legalább vállalható legyen?
Az orgonánál kisebb technikai malőr merült fel, de orgonistánk, Fekete Éva kis segítséggel megoldotta a problémát. Majd vártuk, hogy karnagyunk, Cintula György Katalin karjai felemelkedjenek és elkezdjük az éneklést. Az orgona első taktusait hallgatva lenyugodtam, mert bevillant az agyamba a következő ige: „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” (Kol 3,23). Ezt kérte tőlünk karvezetőnk a reggeli próba után. Úgy érzem, hogy ezt teljesítettük. Összességében jól sikerült a fellépésünk, nagy hibát belülről nem érzékeltem, a mumus darabot is sikerült jól elénekelnünk.
Megható pillanat volt, amikor a Tatai Soli Deo Gloria Kamarakórus nemrég elvesztett kórustagjáról egy perces néma csenddel emlékeztünk meg.
Nagyon nehéz összehasonlítani az énekkarokat, mert mindegyik a maga nemében egyedi volt. Azonban magamban felállítottam egy sorrendet, amelyben viszont a képzeletbeli dobogó alsó fokára sem értünk fel. Nagyon erős volt a „mezőny”, én pedig nagyon kritikus vagyok magunkkal szemben. A Dél-Komáromi énekkar első fellépőként nagyon magasra tette a mércét, gyönyörűen szóltak! Hozzájuk hasonlítva magunkat… nincs mit szépíteni, van hova fejlődnünk. Ellenben engem mindez csak motivál, hogy többet, a technikára jobban odafigyelve, karnagyunk tanácsait megfogadva gyakoroljak.
A találkozó végén, részemről nagyon várt összkar éneklés maradt még hátra. Két művet kellett megtanulnunk, amelyet a találkozón élesben az összes kórus együtt énekelt. Őszintén szólva nem sok energiát fektettünk a két közös ének megtanulására, mivel a saját műveink betanulásával is gondjaink voltak.
Az első Szak-Áprily: Már keresztem… című mű. Elsőre nehéznek tűnt. Hát még másodjára! Minden szólam máskor lépett be, más szöveggel… számunkra nem volt könnyű darab. Ám amikor a próbán sikerült valamennyire jól összeénekelnünk, akkor csodálatosan szólt. Nagyon vártam, hogy az összkarban miként fog szólni. Ezt a művet Valkiné Gúthy Éva vezényelte nagy lendülettel, odaadással. Altos részlegről nagyon szépen hangzott az ének és rögtön a szívembe is lopta magát.
A második mű C. Goudimel: 81., az Örvendezzetek kezdetű zsoltár volt, amelyet mindig is szerettem énekelni, mert nagyon szép a dallama és a szövege. Az előző műhöz képest annyival könnyebb volt, hogy itt minden szólam egyszerre, ugyan azt a szöveget énekelte. Molnár Péter vezénylésével ezt az éneket is sikerült elsőre jól elénekelnünk.
A kórustalálkozót végül Hamar László e.m. énekügyi előadó zárta szavaival.
A szeretetvendégség a szőnyi kultúrházban volt. Az autóhoz érve az egyik kórustag észrevette, hogy a kottatartó mappája nincs nála. Beültünk az autóba és a templom előtt megálltunk. Gyorsan megtalálta, majd irányba vettük a kultúrházat. Főútra kitérve csörgött a telefonom. Láttam unokatestvérem hív. Mire felvettem a telefont, az már kicsöngött. Visszahívtam, majd elmondta, hogy bezárták őket a hittanterembe, örülnének, ha kiszabadítanánk őket. Gyorsan fékre léptem, vissza a templomba, hátha találok ott illetékes személyt a kimentéshez. Természetesen a megfelelő embert megtaláltam, aki segített kiszabadítani az esztergomi kórust. Majd újra irányba vettük a szőnyi kultúrházat. Máté László főjegyző úr iránymutatása alapján, Szőnybe átérve, balról a rózsaszín flamingókat elhagyva, jobb oldalt a kórház után befordulva, két bal kanyart megtéve a kultúrháznál találjuk magunkat. A pontos útbaigazításnak hála gond nélkül oda értünk.
A szeretetvendégségen sok finomságot kóstolhattunk. Kitettek magukért a dél-komáromi testvérek. Nagyon jól éreztük magunkat. Jókat beszélgettünk, ismerkedtünk.
Összességében egy nagyon érzelmes, színvonalasan megvalósított kórustalálkozón vehettünk részt. Meghitt volt együtt énekelni a Tatai Református Egyházmegye kórusaival. Köszönjük, hogy részt vehettünk, mint vendég kórus, nagy élmény volt számunkra. Isten gazdag áldását kívánjuk a szervezők és résztvevők életére!
SDG!
A kórus teljes fellépését ide kattintva tekinthetik meg.
Írta: Mihalik Erika