Beszámoló gyülekezetünk lepramissziós ünnepéről

Kis Tükör: megjelent 2004 márciusa

Az elesetteknek való szolgálat, amely Isten dicsőségére történik, felemeli az emberi lelket, áldott örömmel tölti be. Csodálatos, hogy a mindenható Isten bennünket, porszemnyi teremtményeit felhasznál terve megvalósításához. Isten kegyelméből egyházainkra bízta a leprások ügyét, és a lepramisszió szolgálatát gyülekezetünkben helyezte el.
Krisztus iránti szeretetünk cselekvő szeretetté vált, és ezáltal egy láncszeme lehetünk az egész világra kiterjedő szeretetszolgálatnak. Ez azonban nemcsak azok munkája, akik összegyűjtik a küldeményeket, és szervezik a munkát, hanem azoké is, akik támogatásukkal bekapcsolódnak ebbe a folyamatba. Munkánkat anyagiakkal és tárgyi adományokkal, felekezeti és nemzetiségi hovatartozás nélkül támogatják mindazok, akiket erre Isten indít. Gyülekezetünkben a lepramisszió szolgálata 1991-ben indult, dr. Dobos Károly nagytiszteletű úr, a magyarországi lepramisszió vezetőjének készséges közbenjárásával. Az ezt megelőző időben újraalakuló Protestáns Nőegylet tagjai közül vált ki az a lelkes 17 tagú csoport, a melynek tagjai felajánlották szívük szeretetét és kezük munkáját. Időskor, betegségek miatt a jelenben ez a létszám csökkent, de az Isten kegyelemből mindig vannak, akik bekapcsolódnak ebbe a szolgálatba. Az ezen a területen dolgozók erejüket és idejüket oda szánják az Isten oltárára, szívük és kezük melegét elküldik csomagok formájában a számukra ismeretlen betegeknek. Isten elhívta a szolgálatba azokat is, akik kötszereket készítenek, vagy négyzeteket kötnek és varrnak össze takaróknak,hogy leprától megcsonkított emberi testeket takarjanak be velük. Urunk áldó kezét ott tartja szolgálatunk felett, kegyelme és bölcsessége útján vezérli munkánkat.
Ajtót nyitott szolgálatunknak Nepálba, Laoszba, Észtországba, Ukrajnába, Romániába és Oroszország területén 3 leprakórházba. Ebben az évben pedig Kazahsztánba, hogy ott is segítsünk. Mindennek rendelt ideje van – szól az ismerős Ige üzenete. Isten megengedte kegyelméből, hogy legyen ideje az ünneplésnek, az emlékezésnek a gyülekezetünkben is.
Mert van mire és kire emlékeznünk. Istenünk jó tetszése nyugodott azon is, hogy 130 évvel ezelőtt megalakuljon a Nemzetközi Keresztyén Lepramisszió, és megkezdje szolgálatát a világ leprásai között.
Ma már 32 országban vannak munkatársai. A misszió célja és kötelessége, hogy szolgáljon az utolsó leprásnak is. Az ENSZ egészségügyi szervezete január utolsó vasárnapját a Leprások Világnapjának jelölte ki, hogy ezen a napon világszerte megemlékezzenek a leprában szenvedő betegekről. Ezt tettük mi is január 25-én, a délelőtti istentisztelet keretében.
Az Ige üzenetével püspökhelyettesünk, ft. Fazekas László lelkipásztor szolgált, Márk 10: 35-45 alapján. Felhívta figyelmünket a krisztusi lelkülettel végzett igazi szolgálat fontosságára:

„De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok. És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.” (Mk.10,43-44)

Az igehirdetés után Bach két zeneműve hangzott el Fekete Vince és felesége tolmácsolásában. Ezt követően e sorok írója számolt be a misszió mindennapjairól, a leprabetegségről és kérte a  gyülekezet tagjainak segítségét. Végezetül két teológus lépett fel: Komáromi Zsuzsanna szavalt, és Izsmán Jónás énekelt gitárkísérettel.
Meghívott vendégeink voltak a misszió alapító tagjai és a jelenben szolgáló munkatársak. Megtiszteltek jelenlétükkel azoknak a  gyülekezeteknek a képviselői is, akik már beálltak sorainkba, hogy együttműködve segítsünk a leprásokon. Teszik ezt azért is, mert elfogadták a személyes találkozások által felkínált bővebb tájékoztatásainkat, pozitívan viszonyulva körlevelünkhöz, melyet tavaly 3 egyházmegyénk gyülekezeteihez elküldtünk. Majd az ünnepséget szeretetvendégség követte a gyülekezetünk tanácstermében. Hálás a szívünk Istennek ezért az alkalomért, és kérjük, hogy a felcsendült ének szavai szívünkben visszhangra találjanak:

„Egymás terhét hordozzátok, úgy tesztek Jézus szava szerint. Egymás terhét csak hordozzátok, mint arra Jézus példája int.” 

A Lepramisszió munkatársai nevében: Holcsík Gizella