„Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!”
Zsolt 105,2
Élménybeszámoló egy kórustag szemszögéből.
Elérkezett a nagy nap!
A révkomáromi Collegium Musicum első részvétele kórustalálkozón! Izgatottan vártuk ezt a napot, mert ez lesz a kórus első külsős fellépése.
2023. szeptember 22-én, péntek délután alakult újjá a kórus. Ezen az első próbán még nagyon kevesen vettek részt, de az azóta eltelt 6 hónap alatt a kórusnak már 21 tagja van, amelyért hála mennyei Atyánknak!
A 2024-es év első felére nem voltak nagy terveink, mivel még mindig csak bontogatjuk szárnyainkat. Az idei év első próbáján már sikerült közösen kiválasztani az énekeket nagypéntek, húsvét vasárnap és pünkösd ünnepére, amelyekkel gyülekezetünkben fogunk majd szolgálni. Ezeket szorgalmasan el is kezdtük gyakorolni. Azonban a kórus találkozóval nem számoltunk. Egy héttel a kórustalálkozó előtt még bizonytalan volt, hogy mely énekeket visszük az alkalomra. Azonban Istenünk újra megmutatta, hogy kezében hordoz minket és az utolsó pénteki próbán minden letisztázódott és a helyére került.
Vasárnap délután 1 órakor a gyülekezeti teremben találkozott a kórus. A beéneklés után elpróbáltuk az énekeket, mindegyiket kétszer. Kórusvezetőnk, Cintula György Katalin elégedett volt a hallottakkal, bár lenne még mit csiszolni. Az indulás előtt még elénekeltük a Tégy Uram engem áldássá kezdetű éneket. Majd 2 órakor beültünk az autókba és elindultunk Érsekújvár felé. Sofőrként Érsekújvár központja számomra egy labirintus, ezért mindig bekapcsolom Andrist (Waze navigációs alkalmazás), aki megmutatja merre jutok el a célhelyszínre. A kórussal egymás után haladtunk autókkal. Az előttem levő, korábban tért le, mint ahogy Andris jelezte. Utastársaim szóvá is tették, miért megyünk más irányban. Elmagyaráztam nekik, hogy a „pasimnak” inkább nem mondok ellent, nehogy összezavarodjon…
Templomban nagy szeretettel fogadtak minket és segítettek megtalálni a padsorainkat. Minden padsornál ott volt a programterv és 1-1 új énekeskönyv is. A programot átolvasva láttuk, hogy utolsóként fogunk szerepelni, ami pozitív, mert addigra még az izgulás is el fog múlni. Miattunk az Úr asztalát át kellett helyezni, mivel három sorban szoktunk felállni. Karvezetőnk még kicsit átrendezett minket, hogy látszatra szépek legyünk. Készítettünk egy közös képet, majd úgy ültünk vissza a padokba, ahogy be lettünk állítva. Ekkor újra elfogott az izgulás…
Jöjjön egy képzeletbeli újságcikk jellegű rész:
2024. március 17-én került megrendezésre a XVII. Egyházmegyei Kórustalálkozó az Érsekújvári Hálaadás református templomban.
Sasák Attila lelkipásztor köszöntötte a meghívott vendégeket, kórusokat, majd Dr. Szénási Szilárd, esperes, martosi lelkipásztor tartott rövid áhítatot. A kórustalálkozót Žiaček Adrianna, Egyházmegyei Zenei Bizottság előadója nyitotta meg.
A kórusok az alábbi szolgálati sorrendben léptek fel:
Érsekújvári Hálaadás kórus,
Negyedi Férfiénekkar,
Bátorkeszi Gyerekkórus,
Csúzi Nefelejcs kórus,
Kisújfalui kórus,
Negyedi Napsugár énekkar,
Farkasdi Dalárda,
Collegium Musicum, Komárom.
Kórusok cseréje alatt a 173. Mely igen jó… kezdetű dicséret 1-1 versszakát énekelték a jelenlevők.
Mikor az első énekkar elkezdett énekelni, akkor már kezdtem feloldódni és élvezni a hallott kórusműveket. Azt kell mondanom, hogy minden kórus kitett magáért. Nagyon vártam, hogy ránk kerüljön a sor és megmutathassuk mi milyen énekkel készültünk. Ritkán fordul elő, hogy két különböző kórus ugyanazt a művet vigye. Az Érsekújvári Hálaadás Kórus és mi ugyan azt az éneket hoztuk a találkozóra, a Nézz az Úrra címűt. Ez egy nagyon szép kórusmű, és mivel ők elsőként, mi pedig utolsóként léptünk fel, ezért úgy gondolom, hogy nem volt zavaró és senki nem bánta, hogy kétszer kellett végighallgatni.
Amikor ránk került a sor, újból elfogott az izgulás. Teljesen más érzés fogott el, mint amikor a gyülekezetben szolgálunk. Próbáltam kizárni a külvilágot és karvezetőnkre figyelni minden idegszálammal. Hihetetlenül koncentráltak voltunk és sikerült mind a négy művet a megbeszéltek, begyakoroltak szerint elénekelnünk. Az utolsó leintés után karnagyunktól kaptunk egy mosolyt is, amely egy vállveregetésnek ért fel. Még szeretném megemlíteni, hogy a fellépésünk nem sikerült volna, ha Fekete Éva nem kísér minket zongorán! Helyünkre visszavonulva az előttünk ülő Negyedi Napsugár énekkarosok hátra fordultak és dicsérő szavakat mondtak.
Videófelvételek a fellépésről itt tekinthetők, hallgathatók meg.
És akkor jöjjön a képzeletbeli újságcikk záró része:
Miután az utolsó kórus is a helyére vonult már csak az alkalom záró része maradt hátra. Az összetartozás jegyében a Tatai Református Egyházmegye szakmai delegációja is megtisztelte jelenlétével és kedves szavaival a találkozót. Szakmai méltatást Édes Árpádtól hallhattak. Végül a kórusok karnagyait kihívták az Úr asztalához és Dr. Szénási Szilárd, Žiaček Adrianna, Édes Árpád és Süll Kinga egy emléklappal és ajándékcsomaggal köszönték meg a kórusvezetőknek a felkészülést és a részvételt ezen az áldott alkalmon.
Záró énekként a 249. Áldjad én lelkem… kezdetű dicséretet énekelték és a Himnusszal zárták a kórustalálkozót.
Az érsekújvári református gyülekezet és presbitériuma a helyi Csemadok szervezet épületében szervezte meg, készítette el a szeretetvendégséget az alkalom után. Az ínycsiklandozó meleg főétel után finomabbnál finomabb süteményeket, sósakat és gyümölcsöket kóstolhattak.
A szeretetvendégségen nagyon jól éreztük magunkat. A terem nagyon szépen volt feldíszítve és sok finomságot kóstolhattunk meg. Itt jött hozzám egy ismerős kórusvezető, akivel nem győztük a másik kórusát dicsérni és megtisztelő volt részéről, hogy az egyik általunk énekelt mű kottáját elkérte, mert nagyon megtetszett neki.
Köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk a XVII. Egyházmegyei Kórustalálkozón. Minden pillanata profi szinten volt megszervezve. Isten gazdag áldása legyen rajtuk!
Ha Atyánk megtart minket, akkor jövőre találkozunk!
SOLI DEO GLORIA!
Írta: Mihalik Erika
Utóirat:
Egy képzavar megmagyarázása.
Az első képen látható igés lapon a „XX. Egyházmegyei Kórustalálkozó” szerepel. A találkozó alatt kisebb képzavarba kerültünk, mivel a templomban elhangzott a XX. és a XVII. szám is. Gondoltuk a nyomtatott verzió a helyes. Ám a kórussal nyomoztunk egy kicsit e témában, hogy tisztán lássunk és bizony a XVII. szám a helyes. Íme a bizonyíték:
Való igaz, hogy a XX. találkozónak kellett volna lennie, mivel 20 évvel ezelőtt indult útjára ez a kezdeményezés, azonban a Covid járvány miatt ez a hagyomány megszakadt és csak tavaly éledt újjá.
Eszembe jutott a „Vissza a jövőbe” című film, tehát ha Isten is úgy akarja a XX-on is ott leszünk!
