A kálvini tanok gyors terjedése által már a XVI. és XVII. század fordulóján, Magyarországon is létrejöttek gyülekezetek. Komáromban a várerődben szolgáló német katonák tették ismertté a reformáció mozgalmát. 1530-tól már „újhitű“ tábori lelkészek szolgáltak a várban.
1562 őszén érkezik meg Komáromba Huszár Gál, a híres felvidéki reformátor, aki saját bevallása szerint a komáromiakban testvérekre talált. Huszár Gál már magyar nyelven hirdette az igét, Calvin János tanai szerint, s Komáromban futótűzként kezdett terjedni az új, református tan.
1594 tavaszán, amikor török fenyegeti a vidéket, a vezetőség úgy dönt, hogy a vár érdekében felgyújtja a várost, így a lakosságnak menekülnie kell. Az otthonukat tömegesen elhagyó csoportokhoz református prédikátorok csatlakoznak, a Szentírásból olvasnak nekik, az úton pedig együtt énekelték a protestáns énekeket. A polgárság megérkezik Nagyszombatba, s a város kapuját már úgy lépik át, mint a „Komáromi Református Egyház.”
1594 őszén a gyülekezet visszatér a városba, s 1600-tól kezdve – a 110 éves elnyomás időszakát kivéve – 1857-ig, állandó jelleggel két lelkészi állást tart fenn az eklézsia.
1781-ben kitörő örömmel fogadja a gyülekezet II. József türelmi rendeletét. Elindul a gyülekezet megszervezése. A várost nyolc kerületre osztották, elindítják a diakóniát a koldusok, özvegyek, árvák, rászorulók között. A gyülekezet fontosabb ügyeinek intézésére kurátort, gondviselőket, jegyzőt és húsz presbitert választ.
1788-ban a lelkes egyház már 5 900 tagot számlál. Elkezdik a templomépítését, Péczeli József és Mindszenty Sámuel lelkészi szolgálata alatt.
A munkálatok 1784-ben kezdődtek. Ez az időszak azonban inkább csak az alapozást jelentette, mert az építkezés nagy részére 1787 és 1788 között került sor. A komáromi reformátusok Istenbe vetett mély hitéről tesz tanúbizonyságot, hogy mindenki segít, aki csak tud. Ki pénzzel, ki természetbeni segítséggel. Volt, aki mellényéről, dolmányáról szaggatta le az ezüstgombokat; akinek pedig semmilye nem volt, két kezével segítette az építkezést. 19 hónap alatt készült el a templom, melynek felszentelése 1788. szept. 21-én volt. A közel 2 500 személy befogadására alkalmas templom a Türelmi Rendelet tiltása szerint torony nélkül készült el. A harangok elhelyezésére kis fatornyot emeltek a kőből és téglából épült templom fölé. 1794-ben I Ferenc királytól engedélyt kapnak a Kollégium megépétésére. Megvásárolják a templommal szembeni Mórocz telket, és két év múlva, 1796. december 28-án be is fejezik. A Kollégium felépítésében elévülhetetlen érdeme Mindszenty Sámelnek van, aki Péczeli halála után a gyülekezet első lelkésze lett. A Kollégium első lektora Katona Mihály, aki a földrajztudományok nemzetközileg elismert egyénisége. Csak jóval később, 1818-ban kezdték meg a kőtorony felhúzását, és 1833-ban került sor a felszentelésére. Hat év múlva felkerült a toronyóra is. A gyülekezet 16 évig örülhetett tornyos templomának, mivel az 1848/49-es szabadságharc alatt a templom fedele leégett, és a harangok elolvadtak. A belső rész csupán azért maradhatott ép, mert a belövések ellenére is voltak, akik azon fáradoztak, hogy az égő gerendákat ledobálták a templom tetejéről. Így 1859-big, tehát 10 évig a reformátusok az evangélikusok templomában tartották összejöveteleiket, majd miután a gyülekezet ismét megizmosodott újra építésre került sor, ami a templom eredeti állapotára való visszaállítást jelentette.
A templom általános renoválására 1902-ben került sor Antal Gábor lelkészsége és Konkoly Thege Béla főgondnoksága alatt. Ekkor rakják ki a padsorok közeit keramittal, bevezetik a gázt. Darányi Ignác ekkor adományozza az úrasztalát és az azt körülvevő korlátot, a Protestáns Nőegylet pedig elkészítteti a keresztelőmedencét.
Az I. világháború alatt a toronyból elvitt két harang pótlását a szekeresgazdák vállalták fel. 70 év alatt háromszor kellet új harangokat öntetnie a gyülekezetnek. Németh István püspök-lelkipásztor szolgálata Trianonnal véget ért. Ezzel együtt megszűnt Komárom is püspöki székhelynek lenni.
A Kollégium sorsa is állandóan változott. 1915-ig polgári fiúiskola működött falai között. 1919-ben a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor a Kollégium is majd 20 évre árvaságra jutott. 1935-ben azonban ismét megnyitotta kapuit, falai között létrejött a Komáromi Református Tanítóképző Intézet. Ebben nagy érdemei voltak nt. Galambos Zoltán lelkipásztornak és Fülöp Zsigmond főgondnoknak. 1924-ben a gyülekezet Galambos Zoltánt választotta lelkészéül. Ekkor egy lelki ébredés vette ekkor kezdetét. Megalakul a Diakónus Testület, 1930-ban megjelenik a Kis Tükör gyülekezeti folyóirat, működik az iratterjesztés, megalakul a Timóteus Társaság. A II. világháború és az azt követő kitelepítés azonban felére csükkentette a gyülekezet létszámát.
A II. világháborút követő 40 év is ideológiájának megfelelően tizedelte a gyülekezetet. De Isten kegyelme megtartotta a Krisztusba vetett hitéhez és egyházához hű magot. Az 1989-es fordulat könnyebbséget hozott a mi gyülekzetünk életébe is. A gyülekezet lelkészének választotta meg Fazekas Lászlót 1991-ben, majd a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház őt választja meg püspökének 2009-ben. A gyülekezet másodlelkésze 2002-től Fazekas Zsuzsa. A gyülekezeti munkát az évtizedek folyamán több beosztott- ill. segédlelkész, katekéta, gyülekezeti önkéntes segítette, akikért hálásak vagyunk az Istennek. A Kollégium tetőszerkezete 1994-ben, a templomtetőtere 2005-ben lett a javítva. A gyülekezetünk által 10 éven keresztül felújított Timóteus idősek otthona a Vág partján 2017 júliusától várja 38 lakóját. 2018 márciusában 60 óvodáskorú és 24 bölcsődés gyermeket befogadó óvoda építését kezdte el a gyülkezet, melynek kapui reménység szerint 2019 áprilisában megnyílnak.
Minden áldásért, építkezésért és épülésért Istennek adunk hálát, mert egyedül Övé a dicsőség! SOLI DEO GLORA!